Cs�ndesen fek�dtem a sz�raz f�ldben,

Te m�gis felnyitottad kopors�fedelem.

T�r�d�sed �tragyogta lelkem,

Szereteted felkeltette sz�vem.

Melletted meg�zleltem mit m�g sosem,

Azt, hogy valaki�rt v�gre �lhetem �letem.

Megismertem minden �r�m�d �s k�nod,

�s tudtam, hogy ezeket velem mind megosztod.

Mert sok volt a teher mit cipelned kellett,

Mosolyodon l�ttam, �r�lsz, hogy ebben t�rsad lett.

M�gis egy bolond pillanatban elveszt�nk,

Mindazt, mit egym�snak adtunk, elvett�k.

Most itt fekszem megint a s�t�t s�rban,

F�ld �s deszk�k felettem �s alattam.

De tudom, hogy az a pillanat nem volt igaz, csak t�ved�s,

Csak egy rossz �lom kezdete, amib�l egyszer j�n az �bred�s.

Mert tudom, hogy ezt Te is csak �lmodod,

�s mag�nyos nyughelyen �jra megtal�lod.